Jézusom, most mi lesz
Elkezdtünk árut vásárolni. Igen, igen, kicsit késő. Jövő pénteken nyitás - se berendezés, se víz, sem árukészlet, se cégtábla, se weboldal tartalommal.
E miatt is Jézusom (hogy fogjuk ezt megoldani*), de igazán azért ülök az arcomat a tenyerembe temetve, mert még csak két napja vásárolunk, alig van 2 polcra elég árunk, és máris egy vagyont elköltöttünk, és jó ha 30Ft-okat tehetünk majd rá, amiből futnia kéne a bérleti díjra, rezsire, az én kötelező bejelentésem miatti közterhekre (pedig ingyen dolgoznék a saját induló, jó darabig semmit nem termelő vállalkozásomban, de az nem szabályos), a berendezés befejezésére, fejlesztésekre, és akkor még jó, ha valaki megveszi majd, és nem ragad bele a pénzünk.
Hú. Most - nem előszőr - azt érzem, hogy ez az egész mekkora hülyeség volt.
Persze, nyilván nem ért váratlanul, végülis erről szól a dolog, most elverünk egy halom pénzt, minden este álmatlanul forgolódunk és, ha minden jól megy, akkor egyszer busás haszonra teszünk majd szert, amiből veszünk egy útbontó kalapácsot, hogy kapálni lehessen a telken, meg biztosan futja majd LSB táblákra is még, a 10m2-es viskó-toldáshoz.
Csak most rettentő félelmetes - nem is az én pénzemet, hanem a Szabiét költjük, aki ezért elég sokat dolgozott és ebből akart élni fent a domboldalon remeteként, és robotversenyeket és szabad szoftvereseket támogatni, azzal, hogy megrendeli a pólóikat, meg ír nekik, hogy milyen szuper dolog, amit csinálnak, és ebből a pénzből építené a kukapécéit, meg a saját csetlő-botló pókrobotait.
Ez egy rakás robotlábra, vagy forrasztáshoz való gyantára, drótra, robottestnek-tök-jó-lesz poháralátétre futná ebből, amit most elpocsékolunk.
Juj. Oda sem merek nézni.
* Egyébként úgy hidaljuk át ezt a képtelen helyzetet, hogy nem leszünk kész. Kinyitunk, mert már bejelentettük, meg mert mindjárt vége a szezonnak. Az információs iroda elkezd működni, valamennyi áru is lesz, de még nem a végleges, nem teljes, a szolgáltatásainkból sem fog elsőre működni minden (közel semmi). Aztán minden nap próbálunk előrébb araszolni a felé, amit elképzeltünk. Úgyis az abszolút rugalmasság zászlóra van tűzve.