Információs- és Turisztikai Hivatal
Már be-bekukkantottak eddig is, megkérdezni, merre a múzeum, hány perc, hogy lehet a templomot kinyittatni, hol az Almáskert, hol lehet itt még lottózni ilyenkor, merre van a sárga út.
De most végre igazi missziót teljesíthettem!
Bejött egy nagyon szép, apró, csuparánc, csillogó szemű hölgy, hogy a plébániát keresi. Elmondtam merre, de hogy nem biztos, hogy ott az atya, mert most volt útikereszt szentelés a püspök úrral közösen - biztosan együtt bóklásznak még valamerre. Jöjjön vissza, ha nem járt sikerrel.
Visszajött. Addigra ki is kerestem a Kapás atya számát.
Egy egész csoportot hoz magával (még sok ilyen ráncos, mosolygós, bakancsos nénit, amilyen a nagymamám is volt), előörsnek van itt, felderíteni a terepet, bejelentkezni mindenhova. Megnéztük a Hubertus étlapját a neten, felírta a Hajózási múzeum elérhetőségeit, a Szőnyi múzeumét, a miénket (mint Információs- és Turisztikai Hivatal!), ha még lenne valami kérdése, elmodtam az összes étkezési lehetőséget, melyik mit tud, megbeszéltük a cukrászdát és a rétesest is - melyik miért jó.
Mosolyogva távozott, én meg úgy örültem, hogy végre, igazi komplex, vaskos küldetésen vagyok túl és tudtam a válaszokat. Szuper volt!
És a jövő héten tényleg be kell gyűjtsük az étlapokat mindenkitől, tök jó ötlet volt a Szabitól, hogy kifüggeszük.