Hogy lett hűtőnk, meg bodzaszörpünk
(Feltettem a cukrot karamellizálódni - ezt írta a recept - a bodzaszörphöz, addig elkezdem megírni ezt a hűtős bejegyzést.)
Elmondhatatlanul sok idő ment el üvegajtós hűtő keresésre. Ez volt eddig az egyik legnehezebb feladat a Z-pont elindításában.
Borzasztó drágák, borzasztó sokat fogyasztanak, borzasztóan csúnyák és borzasztóan nincs választék, arról a sok borzasztó pocsék site-okról nem is beszélve, amiken sem információ a termékről, sem ár nem szerepel, pedig el akarják adni ezeket a vackokat.
Ráadásul a szűk költségvetés itt is a sarkunkra lépett. Abból kellett kiindulni, hogy mennyiért fogunk kapni, és csak aztán jöhetett a mit. Így benne volt a pakliban, hogy esetleg egy óriási lesz, mert azt találunk jó áron. Így persze tervezni sem lehetett a berendezést, mert nem mindegy, hogy egy álló 340L-es, vagy egy apró, a szekrénybe épített 50L-es marad nálunk. És, ha kicsi, akkor kell majd egy pult alatti, "raktár" hűtő is mellé, és akkor azt is vennünk kell, és annak is helyet tervezni.
Szóval sürgős volt végre megoldani a hűtő kérdést, mert sok minden függött ettől.
Végigkínlódtam a vaterát, meg kétmillió weboldalt. Sehol semmi olyan, amit ki is tudunk fizetni, nincs iszonyúan leszanálva, és 3000 kilométeres körön belül van.
Aztán annál a cégnél, akiket valamiért eredetlieg bojkottálni akartam (mindig, ha konyhai gépekre keresek rá, az övék az első 200 találat és bosszantott ez a nyomulás, meg ezt az oldalt láttam előszőr, amikor belekezdtem a hűtőkeresésbe, és itt szembesültem a rémisztő valósággal, hogy ezek mibe kerülnek), felfedeztem, hogy van bemutatótermi, szépséghibás választék is.
Rögtön lett vagy 5 féle, ami szóbajöhetett. Plusz aznap volt még egy akciójuk is, ott is volt egy remek vétel. Most meg döntésképtelenek lettünk. Úgyhogy inkább kimentünk a raktárba a pesti út legvégére (a Budapest vége táblánál azonnal balra). Megérte 
.
Az egész egy hatalmas préri közepén hever, körbekerítve hatalmas területen, rengeteg kék tetejű hatalmas raktárépülettel és nagyon karakteres fazonokkal. Nekünk a János kellett. Zárás előtt 7 perccel toppantunk be, épp három másik kamionra kellett felrakodjon, és egy félreértett típusszámnak hála megmutatott nekünk pár hűtőt, amik még nem voltak fent a neten. Festékhibásak. Fekete, 89L, az már használható méret, oké a fogyasztás (már ahhoz képest, amit ez az üvegajtós kategória produkál), sehol egy festékhiba , el sem hiszem. Gyorsan telefon a központba, alku, megegyezés (10% mínusz), elköszöntünk a Jánostól, kiporoszkáltunk a kocsihoz, elbúcsúztunk a rajtunk röhögő portástól (hogy gyalog mentünk végig az egész raktárkomplexumon), és nem hittünk a szemünknek: a város legnagyobb bodzatelepén voltunk. Nem is álltunk ellen a kísértésnek, szedtünk két nagy zacskóval, most meg fő.
(Nem tudom, mi lesz belőle, mert még nem csináltam, és a recept karamellizálást ír, én meg szerintem túl sötétre csináltam, meg nem is lett szirup, amikor felöntöttem vízzel - nem tudom, az számít-e bármit.)