Egyet előre, hármat hátra.
Semmi, csak amikor egy dolgot félig megcsinálunk (pl. kiteszünk végre egy hirtelenjében lefestett rácsos polcot, hogy pár portéka kint lehessen, hogy legalább valamiből azt gondolják, hogy nyitva vagyunk), akkor valami felsőbbrendű - nekem értehetlen - vicc következtében vissza kell lépnünk három mezőt a táblán (azaz ez a rács három nap múltán áruval megrakodva leesett és elgörbült, de legalább nem tört el semmi - ezért mondjuk kösz). Így egy darabig még el fog tartani, mire készleszünk. 
…
salunk ugyan egy kicsit, de tulajdonképpen a krónika hiteles, csak pótlólag fogok beszámolni néhány dologról, ami az elmúlt hónapokban történt. Úgy téve, mintha akkor meg is írtam volna. Csak a kronológia miatt.
Útban Márianosztrára
Itt ülök a padon Vácon, mert elnéztem a menetrendet - innen ma már nem megy busz Nosztrára, és amíg ezt tisztáztam a buszállomáson, addig le is késtem a vonat Szob felé, így van egy órám a következőig.
Addig belejentem: végül megnyitunk.
Hamarosan, ahogy az ki van matricázva, khmm, előrelátóan már fél éve.
Sokféle verzió volt háttérben, amíg hallgattunk, hetente változott, hogy hogyan tovább, lesz-e Z-pont. De végül nem veszünk el, megpróbáljuk.
Sietek is Márianosztrára, a piacra kapcsolatot teremteni a környékbeli termelőkkel... Mindjárt jelentkezünk.