Halló! Jó napot! Tudna nekem segíteni? Busszal át lehet menni a kompon Visegrádra?
- Húha! Jó napot... Öh, öh. ... Igen! Már láttunk rajta kamiont, úgyhogy biztosan. Szerintem igen. Igen. Öh.
- Köszönöm. Viszhall.
Jesszus. Ki volt ez? Honnan tudja a számom? És hogy lehet, hogy a Z-pontot hívta ilyen fontos ügyben? Hihetetlen.
Azért ránéztem a neten is, mert az információm alapja mindössze annyi volt, hogy megittunk egy sört a Maros étterem teraszán és szájtátva néztük, ahogy egy kamion felgurul a kompra. Azt mondta a felszolgáló lány, hogy naná, mindig van ilyen. Én nem hittem, hogy itt tart a technika, hogy egy kamion alatt nem süllyed el a komp, és itt, Magyarországon, vidéken... 
. Őrület.
Szóval megnéztem a neten, és tényleg, minden órában, mind teherjárat.
Visszahívtam a sofőrt, hogy igen, tényleg, megnéztem és 4500Ft a busz (sofőr nélkül). Köszöni, nagyon aranyos vagyok, visszhall.
[Két perc múlva.]
Dring-drring.
- Halló, tessék, Szász-Benczúr Zsuzsa. (Halló, itt az központ beszél.)
- Jó napot! Megint én. És minden óra hánykor megy? (955-ös jelentkezem. Dzzzz-dzz-khrrr. Időzítés?)
- Egészkor. (öüm, nem tudom, mit kell ide írni: 00.)
- Hűha, akkor bele kell taposnom, már csak 20 percünk van... (Vettem. Értettem.)
Ezt nevezem. Tessék tanulni, pont ezért (is) vagyunk!
Csak ezt ő honnan tudta. És ki volt ez...
Csoki, világtérkép és biciklikosár
Meg vagyok illetődve, hogy végülis néha, magától, pont úgy működik a dolog, ahogy annak kell: használnak minket. Igaz csak pillanatokra, és még csak kicsiben (jobb is ez így nekünk is most), de ilyenkor olyan, mintha alakulna a dolog.
Most pl. beadott a Csabi egy tábla csokit, hogy a Lola majd jön érte, neki küldi (az előbb nem tudta megvárni a Lola a Csabit, így elkerülték egymást, ezért vették igénybe a Z-pont-ot közvetítésre).
És kértek már tőlünk olyat, amit nem tartunk (mert nem győzzük mondani, hogy az lesz a boltban, amit kérnek, ami hiányzik, Pestre úgyis kell járnunk, hozunk ezt-azt). Úgyhogy most viszem le a vonaton a "megrendelt" világtérképes könyöklőt (jézusom, fent ne felejtsem a kalaptartón), meg a kampókat a biciklis kosárhoz*.
Csak így tovább! Tessék kérni, meg használni minket!
-
* Úgy volt, hogy kosarat keressünk a tanárnőnek, de körbenéztem a neten, és vagy béna és 1500Ft, vagy jobb, de akkor már mindjárt 7000. És nem is tudtam, hogy lehet-e pálcás, van-e szem a biciklin. Úgyhogy, amikor bejött hozzánk, megmutattam mi van, mi a választék és neki rögtön leesett (ami nekem eddig soha), ha van kormányra akasztaható is, akkor egy kampóval igazából bármit fel is lehet rögzíteni. Lekaptam egy ikeás kampót a polcról mintának és elrobogott vele, kipróbálta, működik, úgyhogy kosár helyett kampót kellett szerezzünk.
Cseresznyepiac
Hát, hogy nem vennék-e át 25kg cseresznyét. Nagyon finom. 400 kilója.
Jajj, én borzasztó szívesen, de nem tehetem, nekem számla kell mindenről, ami a boltban van.
Pedig már láttam magam előtt, ahogy a fodros szélű papírtálkákban piroslanak a cserik, kint egy hokedlin, és az emberek özönlenek és nem bírnak ellenállni, hogy ez mennyire cuki, milyen provanszi. Ó. Pont ilyet akartam, így kéne fessen a bolt, és akkor most mit tegyek!
Nem lehet, nem lehet, nem szabad, édes Istenem!
Még a Szabi is azt mondja, hogy nem... Meg a Terike is.
Akkor tudok-e valakit, aki átvenné. Nem sajnos. Kérdezzék a Mókusban, ott sokakat ismernek. Vagy, ha még Nagymarosig elmennek, ott pont most van a piac. Vagy hát, pakolják itt ki. Itt a padunk, tessék erre lerakni, nyomtatok is egy Friss, finom cseresznye, 450Ft/kg papírt.
Akkor ebben maradtunk, most ott áll a bácsi. Még csak a Teri, meg én* vettünk.
Remélem menni fog a bolt, végülis az én felelősségem is, ha már így rábírtam őket. Nagyon izgulok értük.
(A férfi 68 éves, és még fára mászik. Mondta is a felesége, hogy nem meri teljesen felküldeni, csak a fa felét szedik le, fél, hogy leesik. Eszembe jutott a Szerelem a kolera idején .)
* És most itt állok egy kiló cseresznyével, a Szabi meg jön holnap és hozza még hozzá, amit Pécsváradon leszedett. Jézusom, hogy fogok én ezzel elszámolni neki, hogy a napi bevételünket ránkrohadó cseresznyére költöm... Fel kell kelnem hajnalban és sütni belőle valamit... el kell tüntetnem valahogy.
Információs- és Turisztikai Hivatal
Már be-bekukkantottak eddig is, megkérdezni, merre a múzeum, hány perc, hogy lehet a templomot kinyittatni, hol az Almáskert, hol lehet itt még lottózni ilyenkor, merre van a sárga út.
De most végre igazi missziót teljesíthettem!
Bejött egy nagyon szép, apró, csuparánc, csillogó szemű hölgy, hogy a plébániát keresi. Elmondtam merre, de hogy nem biztos, hogy ott az atya, mert most volt útikereszt szentelés a püspök úrral közösen - biztosan együtt bóklásznak még valamerre. Jöjjön vissza, ha nem járt sikerrel.
Visszajött. Addigra ki is kerestem a Kapás atya számát.
Egy egész csoportot hoz magával (még sok ilyen ráncos, mosolygós, bakancsos nénit, amilyen a nagymamám is volt), előörsnek van itt, felderíteni a terepet, bejelentkezni mindenhova. Megnéztük a Hubertus étlapját a neten, felírta a Hajózási múzeum elérhetőségeit, a Szőnyi múzeumét, a miénket (mint Információs- és Turisztikai Hivatal!), ha még lenne valami kérdése, elmodtam az összes étkezési lehetőséget, melyik mit tud, megbeszéltük a cukrászdát és a rétesest is - melyik miért jó.
Mosolyogva távozott, én meg úgy örültem, hogy végre, igazi komplex, vaskos küldetésen vagyok túl és tudtam a válaszokat. Szuper volt!
És a jövő héten tényleg be kell gyűjtsük az étlapokat mindenkitől, tök jó ötlet volt a Szabitól, hogy kifüggeszük.
Árpi bead kétezret. Csak tudjál róla.
- ... nem tudott visszaadni a 10-esből, és ne kelljen már e miatt feljönnie hozzám megint, holnap meg úgyis találkozunk.
- Oké, persze. Nem gond.
Nakérem, így kell használni a Z-pontot. Jeles.
(A fenti jelenet megtörtént eseten alapul.)
(Beadta. 2011. június 5., 8:47)
A kéményseprő igazolványa
Napok óta itt kószálnak, nem győzöm tapogatni magam valami gombért. (Napok óta ugyanbban a gatyában vagyok persze - amin nincs gomb, de minden csatot és kapcsot megfogtam már, hátha az is jó. Persze lehet, hogy tévedésben élek, nem is gombot kell fogni, ha jön a kéményseprő, csak valaki megszivatott évekkel ezelőtt .)
Ma már csak egy ment el délelőtt a főúton, őt sem hagytam ki.*
Aztán pár órával később meg, miközben kint a létráról magyarázott egy csoportnak a Szabi, hogy menjenek még fel az emlékműhöz is, mert onnan jó a kilátás, én meg az ajtófélfát támasztottam, egy másik csoportból valaki a kezembe nyomott valamit, hogy most találta. És eltűnt.
Egy kéményseprő igazolványa volt, sokféle telefonszámmal, amit mind hiába hívtam, nem vették fel.
Széles vigyorral dugtam el a szigorú számadású bizonylataink közé, hogy biztosítsam a szerencsénket. Ennél nagyobb darabot sosem tudnánk kiszakítani egy kéményseprőből, nagyon értékes erekje.
Újabb pár óra múlva a talizmántól máris el is kellett búcsúzzak, mert megint elsétált itt az ember, és mikor a Szabi rárontott, hogy "Hahó, kéményseprő!", nem vesztett-e el egy igazolványt, akkor azt mondta, hogy de.
Úgyhogy ma megint "megmentettünk" valakit.
Nekünk meg annyi maradt, hogy hátha az is elég, hogy érintkezett az "Pénztárgép napi bevételének módosító tételeivel". (A kasszába kellett volna dugni, de az most még csak egy pohár.)
* Hihihi! Épp erre jött a kéményseprőnk, miközben ezt a bejegyzést írtam róla! Be is integetett.