Vevők a boltban!
Máris, első nap megvolt az első kedves vásárlónk! Sőt, mindjárt három.
Vevő N°00.
Hajnal ötig szerencsétlenkedtünk, hogy valamit összehozzunk mára, és szegény, édes Szabi megéhezett (nem evett egész nap semmit, az Isten áldja meg, hiába aggodalmaskodok - nem volt ideje), begyűrt az árukészletből egy Sport szeletet. Töredelmesen be kell valljam, csak ma, dél körül ütöttük be. Addig nem mertünk a géphez nyúlni. Csak néztük, hogy milyen szép kék fénnyel világít, meg memorizáltuk a leírást, amit mellékeltek hozzá.
Vevő N°0.
Azon felbuzdúlva, hogy sikeresen eladtuk a Szabinak a csokit, én is gyorsan vettem két brushettát, hogy megkóstolhassuk (mindent meg akarunk próbálni, amit tartunk). Szabi remekül kezelte a gépet. Sikerült. (A brushetta nem rossz, de jobbat akarok találni, vagy valami más sós falatokat, ez nem az igazi.)
Vevő N°1.
Gyöngyös, a Fehérnyúl (Nyúl utcai lakó)! Gratulálunk. 50Ft értékben vásárolt nálunk egy Zebegény térképet, ezzel a húzással támogatva a zebegényi önkormányzatot.
Első éles-közeli próbálkozásunk a pénztárgéppel - a korábbi két zökkenőmentes értékesítés ellenére is - kicsit kibicsaklott (vagy csorbát szenvedett, megfeneklett, vagy valami ilyesmi...).
Az összeg beütése után megnyomtam a Total gombot - mivel a vevő nem kért egyebet -, mire a "Hibás művelet" üzenet jelent meg a kijelzőn. Püff. Ja! Kimaradt az Áfa-kulcs! Ömm. De mennyi is a térkép? Az hova kerül, hány %-os Áfás?
Bogár robot
Fúj! Borzasztó!
Pedig olyan édesek, bárki megnézheti ezen a videón - aki élőben lemaradt.
Kitettünk egy HexBug Nanót a sütisbura alá, hogy majd ez becsalogatja a lófrálókat, meg az iskolás csoportokat, akik felvillanyozva a mini robotoktól ezreseket vernek el nálunk.
Nem mondom, megállnak előtte, és az 50 év felettiek nagyon hosszan figyelik is - elszőrnyedve, akárcsak a 13 évesek, hogy ez mennyire blöee.
15 méter kábel
Ez ugyan a szomszéd sztorija, de akár velünk is megeshetett volna. Mindenesetre elbűvölő etűd volt, meg végül is ott voltam, úgyhogy beírom a naplóba.
Betti gépén próbáltuk a wifinket beüzemelni, hogy legyen nete, mert a T-com ismét cserbenhagyta őket a szolgáltatással.
Betoppant egy csávó, alkarjára tekert 15 méteres narancssárga hosszabítóval, hogy kicsit laptopozna, de kipurcant az aksija, bedugahatná-e áramforrásba itt. Hát tehette, persze (mi mind olyan kedvesek vagyunk itt a környéken). (Ráadásul hála neki megtudtuk, hogy az irodában van még egy konnektor.)
És igaziból a történetnek itt vége is, mindössze csak azért izgatott fel annyira, hogy megosszam a világgal (márha a világ olvassa a blogot), mert engem jól megmosolyogtatott ahogy bekommandóskodott, profi, minden eshetőséggel számoló felszerelésével ebbe a kis faluba, ilyen csendes, punnyadt napon, csak hogy a feleségével kuncoghassanak pár vicces videón.
Jó estét. Tatabánya.
Hajnali kettő volt, Szabolcs épp a harmadik w-t masszírozta a portálra, hogy hátha ott marad, és nem lesz alatta buborék. (A neten azt írták, a matricát meg az üveget is érdemes benedvesíteni, mielőtt felragasztjuk, mert így még korrigálható marad. Igen ám, csak ettől aztán nem lehet a hordozó fóliát lehúzni róla, mert lejön vele a betű maga is, még órák múltán is. Ezért kellett egyenként, a betűt az üvegre szorítva legyűrni a hordozót róla.)
Szemben guggoltunk egymással, én az üveg túloldalán, az árkádok alatt, Szabi bent. Bíztattam, hogy tökéletes, meg ott egy buborék, állj.
Megint feljött a w alja. A *csába. Szólt, hogy ide figyeljek, mert ő bentről nem látja jól. Intettem a fejemmel a közeledő részeg felé, és hogy a ruhája el van szakadva, nézd...
- Hívjunk rendőeeöert! Hívjunk... - szólított meg minket.
Szabi otthagyta a w-t. Telefonálni kezdtünk, a fószert leültettük a postaláda mellé, várjon.
A vezetékes nem működött, mert a glettelés miatt le kellett nyomni a biztosítékot (a konnektorok pucéron meredeztek elő a falból). Hívd te is Zsuzsi, tied a 107, én a 112-t hívom. Én nyertem.
- Jó estét. Tatabánya.
- Ó. Jó estét. Ümm. Én Zebegényben vagyok, és találtunk egy összevert embert.
- Zebegény? Az Pest megye, ugye?
- Igen.
- Akkor kapcsolom Pest megyét.
Drring-drring. Drring-drring.
- Jó reggelt! Ügyelet. Miben segíthetek?
- Jó estét, találtunk egy összevert embert, kérte, hogy hívjunk rendőrt. Zebegényben vagyunk, tudna kocsit (járőrt, vagy mit) küldeni?
- Jaj! Magát ki kapcsolta ide?
- Ö. Előbb Tatabánya vette fel, azt mondták kapcsolják Pest megyét.
- Jaj. Ez a BRFK. Rossz helyre kapcsolták. Akkor kapcsolom Pest megyét.
- Ó. Köszönöm.
Büüü-büüü. Büüü-büüü. Büüü-büüü.
Innentől nem érdekes, ezúttal Pest megye vette fel, s ki is jöttek a rendőrök, felvették az adataim, és mi gondjaikra bíztuk a vérző orrú vasúti kocsivizsgálót (egy csomó mindent meg lehetett róla tudni, amíg vártuk a rendőrt, be nem állt a szája, két véres köpés között).
Közben Szabi - én nem is tudom, vészhelyzetben honnan volt ennyi lelki ereje - még a w-t is befejezte. Most már a webcím is kint van a portálon.
Utószó:
Elképesztő, de a hely működik. Még meg sem nyitottunk, és már volt egy csomó kuncsaftunk. Ráadásul pont arra használnak minket, amire szeretnénk: adjunk vizet, mert egy férfi rosszul van; meg kéne nézzek gyorsan egy foglalási számot a levelezésemben, mert délután indulnunk kell; hurkapálca kéne (kihúztunk a béna praktikeres bambuszrolóból 1-1 szálat - cserébe a gyerekek meg a konnektort a falból, a nagy rohangálásban), ilyenek. Segítünk a bajban.
Félreeső hely
Egy kis tanácstalan téblábolás után (és egy bátorító "jónapot" hatására) belépett hozzánk egy vidám idősebb úr a feleségével megkérdezni, hogy merre találhatnának "egyööö félreeső helyet".
Eligazítottuk őket: kiléptünk a portál elé, elmutogattuk az irányokat, feltártuk az egyes alternatívák előnyeit-hátrányait (toalett-fronton most épp kataklizmatikus változások vannak a faluban: a főtér mögötti "kulcsos házat" pár napja egy vécésnéni üzemelteti, százasért, sok hipóval, kevés papírral; a MÁV-állomás alatti budikba pedig csak vis major esetén megy az ember).
Aztán kedélyes beszélgetés kerekedett a dologból, az úr közben diszkréten udvarolgatni kezdett a Zsuzsinak, én mosolyogva asszisztáltam, majd megtanultuk, hogy a szerelmes számítógépnek viccesbácsi-nyelven "lovetop" a neve, illetve az öreg ellátott még bennünket egy sor további hasznos tudnivalóval, míg végül meghallgatásra talált a természet hívó-sürgető szava.
Elköszöntünk, ő utolérte a közben jócskán (és szintén diszkréten?) előresétált feleségét, mi meg összemosolyogtunk Zsuzsival, és elégedetten átmentünk ebédelni a Vasparipába, megünnepelni egy újabb nehéz küldetés teljesítését...
Wanda napja
Ma is bejött egy srác, hogy ki tudnánk-e nyomtatni egy lapot. A szomszéd grafikai stúdiót nézegette először, de ők pont zárva voltak. "Hátööö, tulajdonképpen mi még nem nyitottunk meg, de persze, gyere, megpróbáljuk, pont van itt egy régi nyomtató, csak nincs bedugva..."
Összedugtuk, bekapcsoltuk a nyomtatót, feléledt a pendrive is, de .docx volt a fájl, és azt ez a gép nem ismeri (nincs rajta Office). Átdugtuk a Zsuzsiéba, de az meg a nyomtatómat nem ismeri. Mindegy, volt OpenOffice, ott ki tudtuk menteni régi sima .doc-ba. Visszadugtuk a sticket az enyémbe, ezt már látta a Word Viewer, csak közben a srác még véletlenül kitépte a konnektorból az elosztót, amibe minden be van dugva (mellesleg tegnap ezt már nagyjából kitépték a Kata hiperaktív ikrei is), de két perc reboot után megint pályán voltunk, és mehetett a nyomtatás.
Szóval: hepiend, miveltartozom, ásemmivelneviccelj, mosoly-mosoly, örülünk, hogy segíthettünk...
Nem olvastuk el, mégiscsak diszkréció, meg minden, de óhatatlanul rápillantottunk a kinyomtatott szövegre. Egy baba részletes használati utasítása volt: mikor altatni, itatni, kézmeleg tejjel, satöbbi. A "Z-Pont csapatát pedig büszkeséggel tölti el a tudat", hogy a közbenjárásukkal elhárult egy fontos akadály a kis Wanda előírás szerinti üzemeltetése elől... 