Utolsó lehetőség!
Kírtam a megállító táblára. Végre eljött a pillanat.
Sürgősen megálljt kell parancsolni a havi 150 ezres bukásnak, és az időnk elcseszésének.
A hét végén bezárunk és a jövő héttől kijelentünk a cégből. Elmegyünk egy hétre Tomajba a családi birtokra (köszi Szabi anyuka!), kifújjuk magunkat, aztán visszajövünk Zebegénybe.
Aztán megpróbáljuk kitalálni, mi legyen. Mert valami lesz. De nem ez, az biztos.
És akkor köszönöm szépen minden kedves barátunknak, akik az utolsó fillérjeikből vették liter számra a meggylevet, ásványvizet, nyalókát és dinamós lámpákat, hogy megmentsék a vállalkozást. Fáradozásuk nem volt hiábavaló... öhh, vagyis remélem még megháláljuk.
Egyébként nem tűnünk el, csak kitaláljuk, hogyan tovább.
Ebben a formában, a bolt résznek vége. (Bár nagyon sajnálom, hogy annyi mindent nem tettünk meg, amit lehetett volna, és nem is tudtuk kipróbálni, milyen egy Apeh, vagy Ántsz ellenőrzés).
Szóval tessék, csak tessék! Utolsó lehetőség! Almalé, nyalóka, Karamalz, matrica!
(Egy kicsit vacak érzés, hogy vannak, akik visszatérők, és vannak akik itt tudnak diabetikus cuccot venni, mert már tartunk nekik és számítanak ránk, vannak, akik csak itt kapnak áfonyát és vannak akik csak beköszönnek, de minden este rámmosolyognak, és vannak akiket csak jó látni, vagy a hangjukat hallani kint. Sokan vannak akik hiányozni fognak.)
Illusztráció: Nigel Buchanan Retail c. képe.