Utolsó lehetőség!
Kírtam a megállító táblára. Végre eljött a pillanat.
Sürgősen megálljt kell parancsolni a havi 150 ezres bukásnak, és az időnk elcseszésének.
A hét végén bezárunk és a jövő héttől kijelentünk a cégből. Elmegyünk egy hétre Tomajba a családi birtokra (köszi Szabi anyuka!), kifújjuk magunkat, aztán visszajövünk Zebegénybe.
Aztán megpróbáljuk kitalálni, mi legyen. Mert valami lesz. De nem ez, az biztos.
És akkor köszönöm szépen minden kedves barátunknak, akik az utolsó fillérjeikből vették liter számra a meggylevet, ásványvizet, nyalókát és dinamós lámpákat, hogy megmentsék a vállalkozást. Fáradozásuk nem volt hiábavaló... öhh, vagyis remélem még megháláljuk.
Egyébként nem tűnünk el, csak kitaláljuk, hogyan tovább.
Ebben a formában, a bolt résznek vége. (Bár nagyon sajnálom, hogy annyi mindent nem tettünk meg, amit lehetett volna, és nem is tudtuk kipróbálni, milyen egy Apeh, vagy Ántsz ellenőrzés).
Szóval tessék, csak tessék! Utolsó lehetőség! Almalé, nyalóka, Karamalz, matrica!
(Egy kicsit vacak érzés, hogy vannak, akik visszatérők, és vannak akik itt tudnak diabetikus cuccot venni, mert már tartunk nekik és számítanak ránk, vannak, akik csak itt kapnak áfonyát és vannak akik csak beköszönnek, de minden este rámmosolyognak, és vannak akiket csak jó látni, vagy a hangjukat hallani kint. Sokan vannak akik hiányozni fognak.)
Illusztráció: Nigel Buchanan Retail c. képe.
Áfakulcsok
Borzalom. Már nem is vérlázító, csak mélységesen csüggedtnek érzem magam ezektől a követhetetlen, látszólag tök logikátlan államilag kiokoskodott dolgoktól.
Mindjárt az első vevőnél szembesültem vele, hogy fogalmam nincs, mi, hány százalékos áfa tartalmú (ami nem egyenlő az áfa kulccsal 
! Számlákat kitöltők figyelmébe ajánlom!*).
Meg is néztem az Apeh elképzeléseit a dologról (tudom, NAV - de ez kb. olyan, mint a Széll Kálmán tér - az már csak(azértis) Moszkva marad). Elég szűkszavú, mit ne mondjak.
Ugyanis menet közben - kizárólag a beszerzési forrásoktól kapott számlák alapján, amit nem értek ma sem, ők honnan tudnak ilyeneket -, kiderült, hogy az, hogy mit jelent a "könyv", meg "gabona felhasználásával készült termék", az elég esetleges (bocs, ha valaki felfedezett benne valami mintázatot).
Belépőjegy értékesítés
Hú, micsoda forgalom, ennyi bevételt még nem látott ez a kassza soha! 35.585Ft egy nap alatt. Durva!* És ez csak pár belépőjegy miatt!
De kár, hogy nem az enyém! Ugyanis sajnos jutalékot azt nem kértünk, mert idióta vagyok (hogy ezzel segítsük a környéken amúgy is elég ritka programok szervezőinek a dolgát). Mindegy, majd legközelebb.
És ma eljött a napja, hogy elszámoljunk a szervezővel. Mondom kérek számlát, merthogy nekem ez bevételként jelentkezik, mivel be kellett üssem, azaz adóznom kéne utána, holott ugye nem nekem lett pénz belőle.
- Aha. De hát a jegy maga a bizonylat, és nem kellett volna beüssem...
- Mi?
Megkérdeztem a könyvelőt (aki pont felvette), hogy hát bizony. Nem kellett volna.
A szuper a dologban az, hogy ezt sztornózni a Pénztárgép napi bevételének módosító tételei bizonylattömbben, illetve a napi Pénztárjelenetés tömbben kellett volna, még akkor, aznap. De ez ugye pár napja elmúlt, ráadásul más napokon is adtam el jegyet. Most már nem tudom azokat a napokat visszgördíteni, hogy mikor adtam el jegyet, melyik nap bevételében jeletkezik tévesen egy halom pénz... Foglalmam nincs, hogy bizonylatoljam (a könyvelő most már nem veszi fel).
Szóval találomra ma záráskor beírom a két említett tömbbe, valahogy, hogy ennyivel kevesebb a bevétele a pénztárgépnek, írok egy jegyzőkönyvet a tévesen beütött tételekről (de nem tudom, melyik nap értékesítettem a jegyeket - azt csak az Apeh fogja látni az év végén**, amikor kiiratjuk nekik 6 vagy 8000Ft-ért a szupertitkos, megmásíthatatlan adómemóriát a pénztárgép szervízben), amiket szigorú számadás alá kellett volna vonjak (mint kiderült egy másik könyvelőtől, aki elérhető volt), meg egy Átvételi elismervényt aláiratok a szervező sráccal, hogy átvette a pénzt, szóval nálam tényleg nincsen.
És aztán várom az Apeh (NAV) szakembereit, akik majd persze megbírságolnak az össze-vissza kitöltött papírokért, holott én szerettem volna mindenkinek tetsző módon, szabályosan üzemeltetni ezt a ... Z-pontot.
(Minden létező dolgot beütök és valamilyen értelemtlen nevű rubrikákból álló tömbbe beírok. Csak szarul. Lásd az áfakulcs témakört is.)
Egy kis szerencsével előbb bezárunk, minthogy bármelyik hatóság is kiérkezne.
Ehh. Ez az egész, annyira...
* Átlag három-négyezerhez vagyunk hozzászokva - csak, hogy érzékelni lehessen a súlyát.
** Tévedtem, bocsánat. Én is látom, amikor majd elfogy a szalag és cserélni kell. Akkor ott lesz egy tekercsen az összes vásárlás, vagyis blokk másolata. (Addigra úgyis késő azért.)
Halló! Jó napot! Tudna nekem segíteni? Busszal át lehet menni a kompon Visegrádra?
- Húha! Jó napot... Öh, öh. ... Igen! Már láttunk rajta kamiont, úgyhogy biztosan. Szerintem igen. Igen. Öh.
- Köszönöm. Viszhall.
Jesszus. Ki volt ez? Honnan tudja a számom? És hogy lehet, hogy a Z-pontot hívta ilyen fontos ügyben? Hihetetlen.
Azért ránéztem a neten is, mert az információm alapja mindössze annyi volt, hogy megittunk egy sört a Maros étterem teraszán és szájtátva néztük, ahogy egy kamion felgurul a kompra. Azt mondta a felszolgáló lány, hogy naná, mindig van ilyen. Én nem hittem, hogy itt tart a technika, hogy egy kamion alatt nem süllyed el a komp, és itt, Magyarországon, vidéken... . Őrület.
Szóval megnéztem a neten, és tényleg, minden órában, mind teherjárat.
Visszahívtam a sofőrt, hogy igen, tényleg, megnéztem és 4500Ft a busz (sofőr nélkül). Köszöni, nagyon aranyos vagyok, visszhall.
[Két perc múlva.]
Dring-drring.
- Halló, tessék, Szász-Benczúr Zsuzsa. (Halló, itt az központ beszél.)
- Jó napot! Megint én. És minden óra hánykor megy? (955-ös jelentkezem. Dzzzz-dzz-khrrr. Időzítés?)
- Egészkor. (öüm, nem tudom, mit kell ide írni: 00.)
- Hűha, akkor bele kell taposnom, már csak 20 percünk van... (Vettem. Értettem.)
Ezt nevezem. Tessék tanulni, pont ezért (is) vagyunk!
Csak ezt ő honnan tudta. És ki volt ez...
Forgalmat befolyásoló tényezők: méret
15m2.
Romantikus kis zsúfolt szatócsbolt, milyen otthonos, mennyezetig érnek a hűűű, micsoda érdekes dolgok, tömény fűszer és szappanillat, mmm*.
Csakhogy a vevőnek ma már tér kell, nem a közelségem (pedig az is klassz). Az, hogy egyedül maradjanak. Zavartalanul fogdosni akarják a cuccokat. Elolvasni, leszedni, visszatenni, leszedni, mégsem, inkább a másikat. Ha ott vagyok, akkor fél, hogy nézem, és feszeng, mint a gyerekek, viselkedni próbál. Ha meg kínosan érzi magát, akkor nem mer hosszan nézelődni, ha nem mer hosszan nézelődni, akkor nem andalodik el, és ha nem andalodik el, akkor nem esik szerelembe valamivel, és ha nem esik szerelembe, akkor nem vesz semmit, és ha nem vesz semmit...
Ekkora alapterületen viszont egy méter tud köztünk maradni, legjobb esteben is. Ez meg már mindkettőnknek a személyes izéjébe mászás, kinyújtott karral már le is keverem a pofont, hogy "Neeem piszkálod! Kérdezz!".
Eleve félnek bejönni egy kis boltba. Úgy csinálják, hogy előbb megállnak a küszöbön a külső ajtónál, aztán előredőlnek, megnyújtják a nyakukat, beszimatolnak, oké, nincs baj, egy tyúklépés a belső küszöbig, kivár, megnéz, és akkor elveszti az egyensúját és ki kell lépjen egyik lábával megtámasztani magát, és, mmm, csak meg szeretné kérdezni, hogy... (ha nem baj, elnézést**).
-
* Az árukészlet egy másik fájdalmas téma.
** A bátortalan belépőt egy kész, informatív portállal, meg egy nagy Nyitva táblával lehetne még segítenünk. A beleskelődőket meg az bizonytalanítja el, hogy ülök a gép előtt, így félnek megzavarni munka közben. (Erre még nincs ötletem, hogy dugjam el magamat jobban, lehet, hogy a pultot el kéne fordítani...)
Forgalmat befolyásoló tényezők: időjárás
Kezd egyre homályosabb lenni előttem, hogy hogy vannak még M.o.-n üzemelő boltok. Hogyhogy nem zárt be mind egy szálig?
Ma végre itt a szezon, süt a nap, jöhetnek a turisták, akik eddig otthon vacogtak a júliusi zord időjárástól, itták a forró teát a paplan alatt, tv előtt, és kimozdulni sem volt kedvük.
Na? Nos? Hahó? Van itt közülük valaki?
Viccelsz! Pff, 40 fok árnyékban, jézusom, á, túl meleg van ahhoz, hogy megmozduljunk. Igyunk meg egy sört/fröccsöt és ki ne jöjjünk a fa alól/légkondis szobából/Dunapartról. Enni valamit? Blöee. Sétálni? Hülye vagy, ilyen hőségben?
Azt hiszem - talán a kocsmák teraszain kívül - nemzeti kereskedelmi gyásznap van.
Kár
Most vettek egy teát ajándékba... végre. És szólt is a vevő, hogy nem kaphatna-e másikat, mert ennek a záró cimkéje szakadt. És megint találtam kettőt. Hogy kibontották megszagolni, vagy a múlt heti festés alatt sérült-e meg (pedig, mint a hímestojásra), sosem fogom megtudni. És még két méz kikristályosodott, meg egy harmadik már két nappal ezelőtt.
Öümm, ez azt mondja, hogy besz. áron össz. br. 6750Ft lesz, ide a kukába, legyen szíves.
Feladom.
Egy boltban csak veszteséget lehet termelni, erre a következtetésre jutottam. Legyünk inkább tényleg elektro- és robottechnikai bolt, mert az közel távol sincs. Ehh. És nem romlandó áru, nem csap ki a kakaóvaj, mert meleg van, meg ilyenek.
A Hivatal. 1. epizód: élelmiszer
Tulajdonképpen ez egy vállalkozás-blog lenne, nem anekdota-blog, ahogyan most fest.
Merthogy, ha már egyszer belefogtunk ebbe a kísérletbe, akkor már osszuk meg a tapasztalatokat, tanulságokat, hátha ez hasznára válik valakinek, aki nem a saját bőrén kívánja megtudni, mennyi kaland rejlik egy ilyen boltban, ha nincs tőke, sem nem jól tájékozott, kimondottan felnőtt az ember és még sosem volt vállalkozása.
Az egész boltozáshoz hozzá sem lehet fogni anélkül, hogy az ember el ne végezzen egy 100.000Ft-os tanfolyamot, ahol kiképzik, felkészítik - khmm - arra, hogy megbírkózzon egy egység vezetésével/megnyitásával járó teendőkkel valamint a vevők szakmailag helyes kiszolgálásával.
Hát én, tulajdonképpen megkaptam a képzést, 96%-os eredménnyel zártam, és... Akkor most mit kell csinálni? Anyúú!
Milyen engedélyek kellenek, és honnan, és hova tartozunk, Pest megyei, Váci kirendeltség vagy Közép-Magyarország, és mik is az elvárások, mi a feltétele, ha darabra árulnék kekszet, vagy felszeletelnék gyümölcsöt, kóstoltatnám a termékeim, és kell-e nekem is takarítási naplót vezetni, és jó-e a saját készítésű táblázatom erre, vagy csak a Nyomell-féle nyomtatvány hiteles, és tényleg nem moshatok fel akármivel, és milyen bizonylatokat kell kitöltsek, hogy hitelesen jegyezzem a kasszából kivett és bankba befizetett bevételt, vagy a leértékelt árut, mint tegyek a selejttel, vagy ha valamit ajándékba kapok, vagy adok valakinek, hogy ne nyerjek bírságot a NAV(Apeh)tól?
Csoki, világtérkép és biciklikosár
Meg vagyok illetődve, hogy végülis néha, magától, pont úgy működik a dolog, ahogy annak kell: használnak minket. Igaz csak pillanatokra, és még csak kicsiben (jobb is ez így nekünk is most), de ilyenkor olyan, mintha alakulna a dolog.
Most pl. beadott a Csabi egy tábla csokit, hogy a Lola majd jön érte, neki küldi (az előbb nem tudta megvárni a Lola a Csabit, így elkerülték egymást, ezért vették igénybe a Z-pont-ot közvetítésre).
És kértek már tőlünk olyat, amit nem tartunk (mert nem győzzük mondani, hogy az lesz a boltban, amit kérnek, ami hiányzik, Pestre úgyis kell járnunk, hozunk ezt-azt). Úgyhogy most viszem le a vonaton a "megrendelt" világtérképes könyöklőt (jézusom, fent ne felejtsem a kalaptartón), meg a kampókat a biciklis kosárhoz*.
Csak így tovább! Tessék kérni, meg használni minket!
-
* Úgy volt, hogy kosarat keressünk a tanárnőnek, de körbenéztem a neten, és vagy béna és 1500Ft, vagy jobb, de akkor már mindjárt 7000. És nem is tudtam, hogy lehet-e pálcás, van-e szem a biciklin. Úgyhogy, amikor bejött hozzánk, megmutattam mi van, mi a választék és neki rögtön leesett (ami nekem eddig soha), ha van kormányra akasztaható is, akkor egy kampóval igazából bármit fel is lehet rögzíteni. Lekaptam egy ikeás kampót a polcról mintának és elrobogott vele, kipróbálta, működik, úgyhogy kosár helyett kampót kellett szerezzünk.
Mihez kezdjek a bolondokkal?
Alig 24 óra telt el, és tessék, itt a következő.
Azzal kezdte, hogy van ez az ezüst gyűrűje, mit lehetne erre építeni? Aztán mesélt a halott feleségével folytatott vitáiról, majd kért valami ekkora magnóba 4-5 bébielemet, meg bicska kellett volna, odahajolt orral a cukrokhoz, hogy mi ez, meg volt-e itt a Rózsika, végül vigyorogva felajánlotta, hogy kiül az ajtóba egy hokedlira, elriasztani azt a kevés vevőt is.
Én meg csak szégyenkezem, hogy aggódva nézek ki a portálon a járókelőkre, hogy ezek mind nem fognak merni bejönni miatta (nem mintha amúgy bárki is bejönne) és azon törtem a fejem, hogy rakjam ki.
Pedig szegény, egyedül van, csak valami emberségességre vágyik és tessék. Megadhatnám neki ezt a pár perc figyelmet, de ha belemerülök a kedveskedésbe, akkor visszatérő vendég lesz.
Mit tegyek, hogy kezeljem őket, meg a lelkiismeret-furdalásomat?